Asztrológusként szinte naponta találkozom olyan problémákkal és döntésekkel, amelyek másoknak megbotránkoztatóak, borzasztóak, nevetségesek, szomorúak vagy egyenesen szörnyűek. Például van, aki zaklatott lesz, amikor válásról értesül, míg van, aki ezt ma már nem tartja olyan borzasztónak. Van, aki megbotránkozik azon, amikor egy anya a nagyszülőhöz küldi gyermekét. No nem látogatóba, hanem hogy éljen velük. Vannak, akik az abortusszal nem értenek egyet, míg mások a húsevőket vagy éppen a vegetáriánusokat nem tudják elfogadni. Sokan a hűtlenséget tartják a legrosszabbnak. Az asztrológus értékrendszerének, gondolkodásának részét képezi a minősítés nélküliség, ezért ennek megfelelően viszonyulok az emberek döntéseihez, problémáihoz, hiszen azokat a személyiség, sors és életesemények szintjén vizsgálom, amely azonnal kizárja a minősítéseket, rávilágít ezen élethelyzetek miértjére illetve rálátást ad a további megoldásokra, feladatokra. Mint, ahogyan minden ember, így minden probléma teljesen egyéni, ráadásul nem másokról, hanem az érintettről szól.
Olykor előfordul, hogy a tanácsadás során, a lelkem nehezebben dolgoz fel egy – egy érzést. Ennek nem az, az oka, hogy beleragadnék a vendégeim problémáiba, hanem az, hogy néhányan “elvárásokkal” érkeznek hozzám, amelynek az a lényege, hogy “igenis, ragadjak bele a problémájukba”, a kivezető utakkal azonban egyelőre nem akarnak vagy nem mernek szembe nézni. Elsőre lehet, hogy nem érthető, de máris meg fogod érteni. Miféle elvárásokkal érkeznek? Vélhetően neked is ismerősek lesznek, egy dolog azonban ezekben közös: az ego téves értékítélete, amely mindössze azt szeretné, hogy megértést, megerősítést, szeretetet, odafigyelést kapjon, amelyeket úgy tud elérni, ha megértő felekre talál, és slussz. Ennyit szeretne.
Ilyesmivel vélhetően te magad is találkozol a hétköznapokban, kedves Olvasó.
Egy könyvet bőven meg lehetne tölteni a példáinkkal, de lerövidítem és kategorizálom a saját szemszögemből, és azonnal meg fogod érteni, hogy miért van a kezdetekben nehéz dolgom. Szerencsére az elemzések kisebbik részét teszik ki az alábbi esetek. Ami elkeserítőbb, hogy az első találkozásnál mindössze néhány óra van arra, hogy kibillentsem az illetőt a problémájának negatív energiagócából, hogy a megoldásokra befogadóvá váljon és valóban segíteni tudjak. A probléma az alábbi esetekben egyfajta “komfortzónaként” is szolgál.
Tehát néhányan azt “várják” tőlem, hogy könnyezzek velük, azaz sírjak én is azon a problémán, amelyben éppen benne vannak, legyen ez bármilyen jellegű, ugyanakkor a megoldásokra már nem igazán befogadóak. Bár a problémából kivezető utakat értik, ugyanakkor mégsem akarják azt valóban hallani, mert az jelenleg ego ellenes. Mivel az együtt sírás valójában nem megoldás, ezért kizárólag ebben nem tudok segíteni. A helyzetet átérzem, értem, megértem, ugyanakkor ez kevés a boldogság felé vezető úthoz. A megoldó kulcsok átadásában örömmel segítek, ehhez azonban abba kell hagyni egy időre a sírást. Sírni ezért nem fogok, de mégis elkeseredem, amikor látom, hogy néhány ember pontosan tisztában van a kifelé vezető utakkal, tehát nem csak érti, hanem meg is hallotta azokat, ennek ellenére mégis a látszólag kisebb ellenállást választja, azaz inkább benne marad a saját, elkeserítő helyzetében mindenféle kifogásokkal, amellyel a saját és a környezete boldogtalanságát stabilizálja. Ezek azok az esetek, amelyeket a következő jellemzi: ha tudja, hogy elesik, akkor ebben az esetben nem leül, hanem inkább bízik benne, hátha mégsem esik el. Ezért is van szükség először a probléma által létrejött torz látásmód lebontására, ami gyakorlatilag két úton lehetséges: pszichológusi segítséggel, vagy többszöri asztrológiai konzultációval, vagy mindkettővel.
A következő, gyakran előforduló “elvárás”: Isten, Sors és/vagy mások szidása. “Kizárólag mások tehetnek az én problémámról”. Sajnos ebben sem tudok hosszú távon partner lenni, viszont szomorú vagyok, amikor látom, hogy testvérek vagy házasok között nagyobb az ellenségeskedés, mint amit ép eszű ember el tudna kívülről képzelni, ráadásul kibillenteni ebből nagyon nehéz a feleket.
A morgás és háborgás helyeslése egy konkrét ember felé is sokszor “elvárás” lenne. Ebben sem tudok támogatást adni, hiszen az ítélkezés sem dolgom, ugyanakkor fájó látni, amikor a változtatásra irányuló tettek helyett továbbra is mást szid az illető. A “gödörből” az elején támogató kéz nélkül nagyon nehéz kimászni, ezért nem az a megoldás, hogy ül a gödörben és hibáztatja a párját, főnökét, apját, stb. azért, mert ő oda került. A megoldás a helyzetből való tudatos kilépés.
Van még egy “elvárás”, amely szintén gyakran előfordul: a saját hibák felnagyítása tényleges megoldások keresése nélkül. Fájó szívvel vagyok kénytelen végig hallgatni, ahogyan magukat bántják és marcangolják az emberek, sőt, be szeretnék azt bizonyítani, hogy minden probléma abból származik, hogy ők nem csináltak jól valamit és születésüktől tele vannak jellembeli hibákkal. Egyszerűen nem hiszik el, hogy tökéletesek. Az lehetséges, hogy jelenleg kibillenten élnek, de azt helyre lehet állítani, amihez megkapják a megoldó kulcsokat. Sokszor a megoldás egy karnyújtásnyira van, de ehhez először el kell hinniük, hogy csakis ők képesek igazán önmagukat fölemelni, vagy saját életüket átalakítani, amelyre természetesen az irányokat és a lehetőségeket az asztrológiai elemzésen megkapják.
Bár az utolsó helyre tettem, de talán erre tudnál te is a legtöbb példát mondani a saját környezetedből: a mártír szerep “támogatásának” kérése, igénye. Szomorú, amikor a „szegény én” szerepköréből az érintett nem hajlandó kilépni a világ minden tanácsa ellenére sem, mert ego kímélőbb saját fájdalmát mindenek fölé helyezni és ezáltal mások szeretetét, törődését kivívni. Ezzel a viselkedési formával az érintett a környezetét nagyon hamar tönkreteszi, emellett a leginkább önmagának árt.
Amíg az ember mindössze egyfajta önigazolást keres, még nem áll készen a megoldásokra.
Természetesen minden emberi problémát komolyan szükséges venni, erre tettem föl az életem sok ezer kollégámmal és más segítő hivatást gyakorlóval együtt, ugyanakkor a vendégnek nyitottá szükséges válnia a megoldásokra ahhoz, hogy a harmónia felé tehessen lépéseket.
Meggyőződésem, hogy minden iskolában célszerű lenne tanítani az asztrológiát, annak szimbolikus nyelv és szabályrendszerét, mert egyszerűen ma már a hozott szülői mintáinkon kívül (ha egyáltalán elfogadjuk azokat) nincs semmilyen külső keretrendszer, amely biztonságot, nyugalmat, stabil alapokat és kapaszkodókat adhatna az embereknek a problémák megoldására. Elveszni látszik a hit (nem a vallásosságra gondolok). Egyszerűen elnyomásra kerül annak ellenére, hogy minden emberben jelen van.
Felnövő gyermekeinknek is tudatos életvezetésre lenne szükségük, hogy már életük kezdetén képesek legyenek meglátni azokat a csodákat, melyek körülöttük és bennük vannak, mert bizony mindannyiuk életében bőven vannak csodálatos dolgok. Ha már fiatalon tudják irányítani az életüket, sok csalódástól, fájdalomtól óvhatják meg magukat. Ha képesek örülni annak, amiben élnek és helyes önképük van magukról, objektívebben, minősítések nélkül lesznek képesek célokat kijelölni. Ha megértik a körülöttük lévő összefüggéseket, célzottan tudnak megoldásokat is találni a feladatokra, problémákra.
Nem csak a fiataloknak, hanem a felnőttek többségének is sokkal több alkalmat jelentő, életminőséget támogató tanácsadásra lenne szükségük, hogy életüket igazán boldogan és elégedetten élhessék. Ehhez azonban arra van szükség, hogy hajlandóak legyenek kibillenni legalább egy pillanatra az adott problémának a középpontjából. Nélkülözhetetlen lenne szinte naponta tanításban, törődésben, szeretetben, bizalomban, dícséretben és lelki gondoskodásban részesülniük függetlenül attól, hogy kicsodák, mivel foglalkoznak, milyen státuszt képviselnek, hány évesek és hol élnek.
A hétköznapi minősítésekkel és sémákkal teli világban talán még sosem volt ennyire nehéz emberként igazán boldogulni, mint manapság. Ennek egyik oka, hogy változóban van a világ, változik az összes életterület, és azt tudjuk, hogy minden változás ideje alatt eluralkodik a káosz. Viszont a káoszban is létre tudunk hozni egy rendszert – bármilyen furcsán hangzik is – amit muszáj mielőbb megteremteni ahhoz, hogy előre mutató fejlődést tudjunk megélni. Ez azonban szakszerű, egyénre szabott asztrológiai (vagy más jellegű) támogatás, tanácsadás nélkül csak keveseknek sikerül, pedig minden pillanatban jelen van a fejlődésre és boldogságra való lehetőség, amely nem is olyan nehéz akkor, ha azt fölismeri az ember, befogadja, elfogadja és hajlandó érte tenni.
Sok évvel ezelőtt, amikor talán második éve tanultam az asztrológiát, egy ismerős, idősödő asszony megvetéssel kérdezte a következőket: „Azt gondolod, ebből Te majd meg fogsz tudni élni? Holmi csillagok állásából?” Akkor nem volt lehetőségem neki egy visszafelé irányuló kérdéssel választ adni – mert arra már nem méltatott a hölgy, egyszerűen tovább állt – de azért most költői módon föltenném a kérdést: „Én meg azt nem értem, hogyan lehetséges a sorsfeladat, és a tehetség tudatos ismerete nélkül ÉLNI? Mert nekem ez az elsődleges kérdés, a többi csak eszköz. Az eszközöket pedig mindig, mindenhez megkapjuk.
Többször fordult már elő, hogy megkérdezték, mivel foglalkozom? Elmondtam, asztrológus vagyok, emellett tanítom az asztrológiát. Majd ezt követően megkérdezték: “És mit csinálsz még? Mi a polgári munkád?” Megerősítésképpen újra elmondtam: “Ez a polgári hivatásom, kizárólag asztrológiával foglalkozom”. Az emberek egy része nagyon nehezen képes elhatárolódni attól a téves sztereotípiától, miszerint ahhoz, hogy az ember “meg tudjon élni”, valami olyasfajta tevékenységet “KELL” végeznie, amit nem feltétlenül szeret (sőt, általában nem szeret), csak azért, hogy minden hónapban ugyanannyi vagy hasonló fizetést kapjon. Nem szabad a “szőnyeg alá söpörni” az álmainkat. Már gyermekként is vágyként él bennünk egy szimbolikus kép arról, hogy mi fog minket boldoggá tenni felnőtt életünkben. Ezt sokan elfelejtik. Te ne feledd ezt el, hozd vissza azokat az emlékeket, amelyeket gyermekkorodban őrizgettél saját leendő boldogságodról és használd föl a jelenlegi időszakban saját harmóniád megteremtéséhez.
Eszembe jutott egy részlet a Földtől az Ég felé című könyvemből:
“Óriási a felelősségünk abban, hogy hagyjuk-e gyermekeinket kibontakozni a számára kiteljesedést hozó életpálya felé. Már kiskorban ösztönösen megmutatkozik, hogy milyen hivatást tudna elfogadni, amit nagyon sok esetben a felnőttek tudtára ad. Olykor ez az információ szimbolikus formában érkezik, amit föl kellene ismernünk. Ha egy kisfiú azt mondja, ő tűzoltó akar lenni, akkor olyan hivatást tükröz a tudatalattija, amely által a múlandósággal és az anyag halálával találkozik. Ilyen lehet a patológus is. Amennyiben a kalauz szakmára érez vágyat, akkor az ellenőrzés és a rendszerben tartás okoz számára örömöt. Ilyen lehet a nevelő vagy a felügyelőtiszt is. Ha autóversenyző szeretne lenni, a vezető beosztás hozhat kiteljesedést. Ha egy kislány azt vallja, hogy művésznőként szeretne boldoggá válni, ez analogikus formában megegyezik az ezoterikus szakember vagy a gyógyszerésznő szimbólumával is. 4 évesen még úgy véli, hogy táncművész lesz, majd 14 évesen a gyógyszerészethez szükséges kémia fogja érdekelni, hacsak nem kerül mindez elfojtásra. A vágyakat hamar elnyomhatják a szülők, a tanítók vagy a gyermekhez közel állók, így billentve ki őt ösztönös megnyilvánulásaiból. A csemete érzelmileg közelít, szereti a családtagjait, ad a véleményükre, ezért ők erősebben hatnak rá, mint a társadalom. Amennyiben bizalmat kap szüleitől, irányukból az alábbihoz hasonló állításokat hallhat: „tanuld azt, amihez igazán kedved van, támogatlak ebben, hiszen legfontosabb a boldogságod”. Ilyen módon ösztönösen ki fogja tudni jelölni a céljait és az ahhoz vezető utakat. Ha a szülő tagadó véleménnyel van, mondván: „fiam, tűzoltóként nem lehet megélni, legyen belőled inkább közgazdász”, a gyermekből azonnal el fog tűnni az ösztönösség és tizennégy illetve tizennyolc évesen megfelelési kényszerrel indul a pályaválasztás felé. Amennyiben „szerencséje van” és kitart ösztönei mellett, még lehet belőle boldog tűzoltó. Ha azonban erősebb lesz a szülők és a társadalom nyomása, boldogtalan közgazdászként élheti életét.”
Felejtsd el azt, hogy már késő. Semmihez sincs késő. Ha 40, 50, 60 éves vagy, akkor is meg vannak a lehetőségeid arra, hogy ÖNMAGAD lehess és az egykori ösztönösen megjelenő életformában élhess. Lehet, hogy már nem repülőgép pilótaként vagy szívsebészként, de a boldogság még mindig járható út. Természetesen ez nem csak hivatásra él.
Ha azonban lemondasz tehetséged és sorsfeladatod tudatosításáról és szívesebben hagyod “szőnyeg alatt” az elfojtott vágyaid, akkor a boldogtalanság, megfeleléssel teli kapcsolatok, elfojtások, stressz és a betegségek irányába mész. Ki kell tartanod vágyaid mellett akkor is, ha hasonló kérdéseket szegeznek föl neked, mint anno nekem. Merned kell élni, merned kell önmagadnak lenni. Ha ez megy, minden más is menni fog. A személyiségünk, sorsunk és életeseményeink ismerete nélkülözhetetlen lehetőségeket ad a kiteljesedésre akkor, ha ezeket meg is szeretnéd hallani, meg is szeretnéd érteni.
A tudatosodás, a LÉNYEG megismerése azt is megmutatja, hogy mi a választott küldetésünk (sorsfeladatunk, karmánk, missziónk), amely valamilyen mértékben behatárolja életünket, ugyanakkor mégis szabaddá és boldoggá tesz. Célszerű azt is tudnod, hogy mindaz, amiben éppen élsz, milyen következményeket hordoz, milyen jövőképet teremt meg. Ennek tudatában ugyanis változtathatsz amennyiben szükséges és kevesebbet fogsz szenvedni, többet mosolyogni.
Asztrológushoz mindenkinek akkor kellene fordulnia, amikor nem egy probléma kellős közepén van, hanem éppen egy nyugalmi helyzetben. Ebben az állapotban nem a probléma lesz a fókuszban, ezért a tudat sokkal nyitottabb, objektívebb, ezért cselekvésre kész.
A közelmúltban egy kedves vendégem elmesélte, hogy már több alkalommal ajánlotta egy házaspárnak, hogy mielőbb keressenek föl. Egy ideje nagyon beteg a gyermekük, ezért a vendégem, mint a család jó barátja abban bízott, hogy a szülőknek talán segíthet egy elemzés abban, hogy világosan lássák azokat a megoldási lehetőségeket, amit születési képletük erre a válságos élethelyzetre mutat, illetve megértsék gyermekük betegségének hátterét, majd arra megoldásokat találjanak. Ha a szülők célzottan élethelyzetet változtatnak, az a gyermekük életére, egészségére is kihat. Az ügyfelem saját életével, sorsával valóban példát mutat ennek a családnak, hiszen a régi, szomorú, problémákkal teli életét szinte teljes mértékben átalakította, így ma már boldogan és kiegyensúlyozottan él kedvesével és gyermekeikkel. Az említett család az utóbbi időben szinte mindenhová elvitte beteg gyermekét a gyógyulás reményében. Megszámlálhatatlanul sok orvos és gyógyító látta, kezelte, mindenféle alternatív terápiát is kipróbáltak már. Az apa azonban ismerősömnek nemleges választ adott az asztrológiai elemzés lehetőségére. A vendégem legutóbbi találkozásukkor föltette neki a kérdést:
– “Beteg a gyermeked. Már szinte mindent kipróbáltatok. Miért nem adod meg az esélyt egy asztrológiai elemzéssel a családodnak?”
Az apa a következő választ adta:
-“Nem hiszek az ilyesmiben.”
– “Akkor mi az, amiben hiszel? – kérdezett vissza a vendégem. Itt vagyok, a saját életem a példa arra, hogy megfelelő élethelyzet változással mennyi mindent át lehet alakítani és meg lehet oldani az életben.”
– “Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak, csak a gyerekemet gyógyítsa meg végre valaki. Neked meg szerencséd volt, ennyi.”
A vendégem ekkor döntött úgy, hogy bár egy regénynek megfelelő terjedelmű válasszal is reagálhatna, de olyan nagyfokú az ellenállás a másik oldalon, hogy egyszerűen “föl kell adnia”, ezért többször nem hozta elő ezt a témát. Annyit még megtett, hogy következő látogatáskor elvitte a családnak a könyvemet és csendesen letette azt az asztalra.
Van az a régi mondás, hogy segíteni csak annak lehet, aki akarja. Ha már olvastad a könyvemet, nem szükséges magyaráznom, hogy miért adta kölcsön.
Ha szeretnél te is egy példányt, klikk ide.
Kérés nélkül nem tudok segíteni. Ezért kérd bátran az asztrológiai elemzést, kérd, hogy foglalkozzak a sorsoddal és örömmel megteszem. Rám számíthatsz, akarnod viszont neked szükséges. Áldozz önmagadra időt, hogy ne fuss felesleges köröket, hogy vezetője és ne elszenvedője légy a saját életednek. Ha nem ismered sorsodat, az olyan, mintha vaksötétben próbálnál célba lőni.
Ha csak kifelé figyelsz és “jó katonaként” mindössze végrehajtasz, könnyen elmehetsz a lehetőségeid mellett. Hogyan tudod csalódások és váratlan történések nélkül megélni a jövőbeni életed? A személyes asztrológiai elemzés erre (is) nagyszerűen működő utakat mutat meg akkor, ha ezt te is akarod.
Természetesen a számodra optimális megoldást célszerű megtalálnod egy teljes körű radix elemzésre, amely történhet más asztrológussal is. Ma minden embernek fontos saját sorsa tudatosítása. Az út ehhez sokféle lehet.