A tudat, a tudatalatti és a kollektív szellem
Minden, amivel a hétköznapok során találkozunk – akár a legjelentéktelenebbnek tűnő apróság is – azért jelenik meg, mert a sorsunkban az egység – elvűség van jelen. Ez azt jelenti, hogy amivel kapcsolatba kerülünk, például emberekkel, tárgyakkal, szituációkkal, képekkel, és így tovább, mind azért jön, hogy kívülről hatva ránk, érzéseket generálva kiegészítse belső világunkat, majd segítsen sorsunk megélésében. Tehát mindazzal, amivel egy nap során találkozunk, valamiért azonosulnunk szükséges. Mindez azt is sugallja, hogy semmi nem jelenik meg véletlenszerűen az életünkben, a Sors nem ismeri a „random” nevű játékot. Vélhetően már fogalmazódnak is benned a kérdések, talán az, hogy vajon ez lehetséges-e illetve tényleg igaz lehet-e mindenre? Kedves Olvasó, azt kell, hogy mondjam, ez így van és mindenre igaz, még a legapróbb dolgokra is.
Miért fontos ezt tudni és tudatosítani? Mert ez által fölismerheted életed valódi mozgatórugóit és milliónyi kérdésre kaphatod meg a választ.
A rengeteg információt, melyekkel találkozunk egy nap során, mindannyian két helyen raktározzuk el: a tudatunkban és a tudatalattinkban.
Tudatunkba minden átélt, megtapasztalt és tanult információ bekerül, amellyel találkozunk, sőt a külvilág által jelzett helyzetek és történések szintén helyet kapnak itt. Tudatunk elkülöníti, szűri azokat, majd előveszi később különböző élethelyzetekben, ennél fogva segíti a hétköznapok során az eligazodást, a fölismerést és a döntéseket is. A tudat jelszava: az ok – okozati összefüggések a célravezetők.
Ami talán kevésbé egyértelmű, hogy minden történést és minden információt a tudatalattink is tárol. Olykor segít átértékelni helyzeteket, megváltoztatni döntéseket. Tehát nem mindig a tudatunkkal oldjuk meg az életünkben létrejövő helyzeteket. Ezért a tudatod és a tudatalattid segítségével lehetsz Te az, az egyedi, megismételhetetlen és tökéletes személyiség, aki vagy.
Feladatunk, hogy a tudat és a tudatalatti harmóniáját megtaláljuk minden élethelyzetben.
Minden ember tudatalattija rácsatol egy úgynevezett, közös vagy kollektív tudatalattira is (ha úgy tetszik, hívhatjuk tudat-felettinek vagy kollektív szellemnek is :)). Itt egy olyan közös szimbolikus nyelvrendszer él, melyet igazából minden ember ért. (Erről (is) bővebben olvashatsz a Földtől az Ég felé című könyvemben.)
Vélhetően Te is egyetértesz azzal, hogy az ember fantasztikus, egyedi és megismételhetetlen isteni lény. Példaként Te is tudnál említeni rengeteg nagyszerű gondolkodót és embert, akik rendkívüli elméjük segítségével a mai napig maradandót adtak vagy jelenleg adnak a világnak. Ehhez azonban arra volt/van szükségük, hogy a tudatalattit és a kollektív tudat-feletti „csatornáját” is alkalmazni tudják. Benned is megvan mindez. Mindannyian alkothatunk maradandót, és kihozhatjuk önmagunkból a legtöbbet, csak érdemes ehhez megismernünk a tudatalattihoz és a kollektív szellemhez vezető utakat is.
Tehát az alapelv, amely mindannyiunk sorsát egyengeti, így is értelmezhető: minden, ami a világunkban megjelenhet, az létezésre törekszik. Ezért amivel egy pillanatra is találkozol, amivel kapcsolatba kerülsz, sőt, ha csak rágondolsz, annak energiát adsz, ezáltal azonnal létezésre bírod. Ugyanakkor mindegyikünk esetében lesznek olyan információk, amelyekkel éppen nem tudunk azonosulni, ezért azokat egyszerűen a tudatalattiba száműzzük. Ha ott sem „birkózunk meg” velük, ezek az energiák azonnal a kollektív tudatalattiba kerülnek, de mivel mi találkoztunk azokkal az információkkal, nekünk van dolgunk velük, ezért azok a közös kollektív tudatalattiból visszatérve újra megjelennek az életünkben, például a hozzánk legközelebb álló embereken keresztül. A közös tudatalatti szimbólumrendszeréből szeretteink kiveszik ezt, és szembesítenek az elraktározott energiával, amivel Te éppen nem tudsz azonosulni, amit elfojtottál. Így jelenik meg a külvilágban valamilyen szimbólumon keresztül a száműzött energia. A párunk, gyermekeink, szüleink, testvéreink, munkatársaink, főnökünk, barátunk, szomszédunk szembesít majd mindazzal, amivel nem tudunk azonosulni. Tudatalattink ilyen módon tud és akar a kollektív szellemen keresztül üzenni nekünk.
A létező összes ember tudatalattija rá van kapcsolódva a közös tudat-felettire, amely alapján ez azt is jelenti, hogy létezik egy közös, évezredek óta működő szimbólum nyelvünk. Származástól, személyiségtől függetlenül létezik egy közös alapszimbólum rendszerünk, amely ugyanazt fogja jelenteni mindenhol és mindenkor. Például az anya, mint alapszimbólum, ugyanazt jelenti bárhol a világon, hiszen ha mutatunk egy afrikainak, egy olasznak és egy nepálinak egy fotót a gyermekét etető nőről, azonnal az anya jut eszébe. Hasonló módon ugyanazt jelenti mindenkinél a tűz, föld, víz vagy a Nap, Hold szimbóluma is. Ezért az ősi szimbolikus nyelvrendszer segítségével mindent megértünk, és ezt a nyelvet tovább örökítjük évezredek óta.
Rendelkezünk tehát egy közös szimbólumszótárral, amelyet minden ember megért, és amely a kollektív szellemben meglévő szimbólumokat képezi le. Viszont ehhez a szimbólumrendszerhez hozzá fogjuk kötni a tanult, tapasztalt információkat is, majd ebből kialakul minden embernél egy teljesen egyedi szimbolikus szótár. Ez abból adódik, hogy mindenkinek más és más analogikus képe, szimbolikus világa van, amiben megjeleníti saját érzéseit, ezért ez mindenkinél egyedi lesz. Például, ha az anyára visszatérünk: a közös tudatalattiból megjelenítve mindenki ugyanarra fog gondolni, viszont ehhez hozzátársul az egyéni tapasztalat és viszonyulás, amely azonnal szubjektívvé teszi az anya képét. Így teljesen mást fog jelenteni az anyakép mindenkinek, mert más és más megélés tartozik hozzá. Ha arra gondolsz, hogy neked milyen a viszonyod az anyukáddal, akkor azonnal hozzá teszed a tapasztalataidat, megéléseidet. Ezzel mindannyian így vagyunk. Ennél fogva neked is és testvérednek is mást mutat az anyakép. Ezért mindannyian egy szubjektív szótárral is rendelkezünk, amely kialakítja saját sorsunk megéléseit.
Ha bármilyen problémánk adódik egy szimbólummal, az jelzésként visszatér a tudatalattiból, majd akár a kollektív szellemből. Például, ha az édesanyával a viszony nem működőképes, ezért elfojtod a problémát, mert nem tudod azt megoldani, az a tudatalattiba lekerül, onnan átjut a kollektív szellemhez, majd rövid időn belül egy szimbolikus helyzetben jelenik meg. Az asztrológia szimbólumrendszerében az anya, az ezüst, a Hold, az éjszaka, a fehér szín, és a víz egy szimbolikus csoportba tartoznak, ezért „azonosak lesznek”. Ha az anyával való problémát nem tudod megoldani, éjszaka lehet, hogy nem fogsz tudni aludni, mert nem fogsz tudni azonosulni az éjjellel, vagy ha mégis, akkor például vízzel álmodsz. Mindez fordítva is igaz. Ha elmeséled a vízzel kapcsolatos álmod a szimbolikus nyelvet racionálisan alkalmazó embernek, ő ki fogja tudni vetíteni azt az anyával való problémára. Kérdezhetnénk például, hogy álom formájában miért nem direktben jön föl az anya képe a tudatalattiból? Hiszen így jobban fölismerhetnénk a problémát, egyszerűbben tudatosíthatnánk azt, és a megoldás is könnyebbé válna.
Minden ember szimbólumrendszerét védi valami. A tudat és a tudatalatti határán van egy kapu, amelyen keresztül nem lehet csak úgy „átsétálni”. Gondoljuk végig. Ha a nap minden percében direktben tódulnának föl a képek és az információk a tudatalattiból, melyeket korábban elraktároztunk, nem tudnánk, kik vagyunk.
A tudatunk azonban nagyon okos, mert egy védőmechanizmust épít be az elménkbe, amely meggátolja a direktben feljövő képeket, ugyanakkor csatornákat épít ki, mert ha neked létfontosságú, életmentő információra van szükséged, az egy egyenes “csatornán” fog följönni a tudatba, amely jelzi, hogy ezt az információt azonnal meg kell tudnod. A nagy művészek vagy zsenik ezért is tudnak alkotni, mert ők ezeket a csatornákat egyszerre alkalmazzák, sőt…
Ezernyi inger, hatás és információ ér minket a hétköznapok során, sokkal több, mint néhány évszázaddal ezelőtt. A technika fejlődésével ez több százszorosára rúg, dédanyáink életmódjához képest. Ezért nem csoda, ha az emberek nagy része háttérbe szorítja kapcsolatait, hiszen a napi inger által annyi – többnyire fölösleges, azaz már nem földolgozható – energiával találkozik. Ennek nagy részét persze a tudatalattiba száműzi, amely majd a kollektív szellembe kerül, majd onnan visszatér külső hatások formájában.
Még nem engedem el a figyelmedet kedves Olvasó, mondok még egy példát. Az emberek átlagosan napi több órát is eltöltenek filmek, híradások nézésével és közösségi oldalak látogatásával. Tegyük fel, hogy megnézünk egy thrillert, amelyben van néhány kegyetlen haláleset és agresszió, plusz a napi repertoárban szerepel még két csatornán megnézett híradó, majd az egyik közösségi portálon is ráakadunk néhány agresszióban bővelkedő videóra. Ezekkel a tudat nagy részben megbirkózik, de a tudatalatti már nem feltétlenül tud vele mit kezdeni. Néhány képkockát és információt érzelmileg lereagálunk, majd a többit száműzzük. Először a tudatalattiból igyekszik az elnyomott energia visszatérni, hogy földolgozhassa a látottakat, de már nem direkt formában, hanem szimbolikus módon tér vissza az, amit elfojtottunk. Ezért például álom, deja vú vagy meditáció alkalmával felszínre kerül. Ha ezzel nem foglalkozunk, a kollektív szellembe jut el az információ, majd onnan „fölveszik” a velünk egységet alkotó szeretteink illetve a közvetlen környezetünkbe tartozó emberek. Miért? Mert ha szembe kerülünk azzal, amit elfojtottunk, megoldást nyerhet a probléma, ezért másnap látszólag ok nélkül lesz dühös ránk a főnök, morcos lesz a párunk, gyermekünk, megcsípnek a darazsak, és így tovább. Amennyiben a tudatunk hárít, és nem akarja ezeket az információkat elfogadni és feldolgozni, tehát nem tudj azt elfogadni, hogy mindez értünk van, még erősebben térhet vissza az elnyomott energia, hogy létezhessen az életünkben, hiszen mi magunk hívtuk ezeket elő. Koccanunk az autóval, mert belénk tolatnak, felllöknek az utcán, vagy belecsöppenünk egy végeláthatatlan veszekedésbe. S mit tesz ebben az esetben a hétköznapi ember? Ismét hárít. Mit is hárít? A felelősséget. Hibás a főnök, mert ok nélkül kiabál. Agresszív a férj/feleség miközben nem lenne rá oka, ezért ő a bűnös. Figyelmetlen és undok a sofőr, aki csak a problémát sokasította, ebből is kitűnik, ő tehet mindenről. Pedig mindezt mi magunk engedtük, sőt, mi hoztuk létre. Ha kizárólag a tudat megoldásait követjük, milyen eredmények, azaz változások születhetnek ebből? A hétköznapi ember elválik, a munkahelyét otthagyja, az anyagi kárt okozót följelenti, hiszen a másik a hibás, és azt gondolja, a probléma ilyen módon meg is oldódik. Ezt követően saját kapcsolatait beszűkíti, mondván: „mindenki hagyja békén, hiszen folyamatosan csak az ego érvényesítése és az agresszió van jelen másokban.” Nos, kiben is van jelen? A megoldás valójában a gondolkodásmód átalakításával jöhet létre, ehhez azonban hit szükséges. Hit a saját sorsunk fontosságában és elfogadás a fejlődés érdekében a tudatosodás irányába. A valódi megoldás két részre bontható: amennyire lehet, zárjuk el magunkat az agresszív jellegű, nem igazán minket érintő hatásoktól, megnyilvánulásoktól. Például szabályozhatjuk, hogy nem vagy kevésbé nézünk televíziót. Teljesen kizárni mindent úgysem tudunk, és nem is szükséges. De tudatosan irányíthatjuk. A megoldás második része a minősítések nélküli elfogadás.
A tudatalatti a hétköznapokban ezernyi módon jelez, hogy milyen problémákat kellene megoldanunk, csak nem mindig vesszük ezt észre. A tudatosodással és a szimbolikus szótárunk használatával azonban rendkívül sokat tehetünk saját boldogságunkért és mások sorsának segítéséért. Meggyőződésem, hogy az asztrológia, ezen belül különösképp a szimbólumok ismerete megtanulható (vagyis fölhozható a tudatalattiból a jelen lévő ismeret) és minden ember képes rá, hogy teljességgel, tudatossággal élete részévé tegye azt. Te is meg tudod tanulni, csak el kell indulnod. Ezt megteheted akár a közeljövőben is ezen az oldalon keresztül (kattints a mondatrészre). Tedd le végre a félelmeidet, gátlásaidat és csatlakozz a tudatosodás útján járók közé! Hidd el, a mai korban ez nélkülözhetetlen.
Addig pedig itt a könyv, amely támogathat az élet nehézségeinek megoldásában.
[fblike]