Testünk, mint érzelmeink mutatója

Egész életünk „átélés centrikus”, hiszen érzelmek megéléseinek sorozatából áll. A velünk történteket azonnal érzelmileg reagáljuk le és viszonyítási alapjaink szerint ítéljük meg. Mit jelent ez? Ha történik veled valami, ahhoz azonnal csatolsz egy érzést, majd azt valamiképp megítéled, jó – rossz alapon. Az érzelmekre a tapasztalatszerzés miatt van folyamatosan szükségünk.

Mindegyik érzelem – a pozitívtól a negatívig – láncszerűen hatást gyakorol mindenre: környezetünkre, saját cselekvésünkre, döntéseinkre, sőt szervezetünkre is. Az, hogy valamit pozitívnak vagy negatívnak ítélünk meg, több összetevőből épül föl, például ösztönös és tanult mintáinktól is függ.

Amit ösztönös mintaként édesanyánk érzésein keresztül megtanultunk, majd később amit környezetünk és a társadalom által elsajátítottunk, erősen meghatározzák egyéni véleményünket arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Emellett az eddig megélt tapasztalataink is alakítják, hogy valamit miként minősítünk.

A szervezetünk nekünk alárendelt módon, a saját nyelvrendszerén keresztül, de érzelmeinktől vezérelve jelképezi egyéni megéléseinket. Mindannyian tudjuk, hogy amikor örömöt, boldogságot és felszabadultságot élünk át, a testünkben minden vegyi anyag azon munkálkodik, hogy ennek megfelelően oxitocin, dopamin vagy szerotonin szabaduljon fel. Ha azonban fájdalmasnak élünk meg valamit és szomorúak vagyunk, szervezetünk ehhez idomul és kortizolt szabadít föl.

Mi határozza azt meg, hogy valamit pozitívnak vagy negatívnak értékelünk?

Mindenképpen az adott történéshez való kapcsolódásunk és hozzáállásunk indítja el bennük az érzelmi reakciót, amely szerint valamit pozitívnak vagy negatívnak értékelünk.

Gondold végig. Bizonyára te is voltál már olyan helyzetben, amikor egy történésnek te örültél, míg ugyanannak a történésnek a családodból más valaki kevésbé örült. Néhány hete egy 3 gyermekes anyukával és gyermekeivel beszélgettem. A legkisebb még csecsemőként boldogan mosolygott édesanyja ölében, míg a nagyobbakat arról kérdeztem, hogy örülnek-e a kistestvérüknek. Az egyik gyermek ujjongva mesélte, hogy ő nagyon boldog, hogy testvére született, az osztályában is mindenkinek arról mesél, hogy milyen édesen gügyög a kishúga. Büszke arra, hogy az ő kezében mindig elalszik a kicsi, és már nagyon várja, hogy végre nagyobb legyen és játszhassanak együtt. A mindössze két évvel fiatalabb húga már nem volt ezen a véleményen. Elmondta, hogy szerinte elegen voltak ők a családban így is, és nem igazán szereti, amikor a kistestvére sír, mert ideges lesz tőle. Ugyanazon történés, mégis két különböző vélemény és érzelmi reakció.

Ez egyben arra is példaként szolgál, hogy teljesen egyéni lesz, hogy miként minősítünk egy változást. Szervezetünk pedig azonnal letükrözi, hogy a lelkünknek mi a harmonikus, boldog megélés és mi az, amit nem tudunk elfogadni. Minél hosszabb időt tölt valaki a nem elfogadás állapotában, vagyis a negatív érzéseiben, annál inkább nő annak a lehetősége, hogy egészsége is megbillen.

Vajon mi lehet egészségünk megőrzésére a megoldás?

Ahhoz, hogy egészségünket megőrizhessük, az elfogadás a kulcs. Ez azonban hozzáállás és életfelfogás kérdése is. El tudjuk e fogadni, hogy életünkben nincsenek véletlenek? Meg tudjuk e érteni, hogy ami történik, az azért jött, hogy tapasztalatokat szerezzünk? A tapasztalatszerzés pozitív és negatív érzelmeken keresztül is érkezhet. Ha ezt megértjük, oly módon irányíthatjuk saját életünket, hogy már nem lesz szükség arra, hogy testünk is jelezze felénk az elfogadás hiányából adódó problémákat. Ha egy negatív történést valóban megértünk, akkor elfogadással tudjuk azt kezelni, és semlegessé, azaz feldolgozottá válik a korábbi, fájdalmat okozó helyzet. Ezért nagyon fontos, hogy az érzelmi reakciót követően rájöjjünk, hogy életünkben valójában tapasztalatok léteznek, melyeket mi minősítünk a megélést követően pozitívnak vagy negatívnak. Ez azt jelenti, hogy mi határozzuk azt meg, hogy miként állunk hozzá az adott történéshez. Ez egy alapigazság, melyet egyik közmondásunk is hűen visszatükröz: „Az éremnek két oldala van.”
Tehát mi határozzuk meg, hogy egy érzést elfogadunk e tapasztalatszerzésként, föl tudjuk e ilyen módon azt dolgozni vagy sem. Ehhez arra van szükség, hogy elhiggyük, valójában nincs jó és rossz, mindössze az ego minősíthet egy történést és egy általa létrejött érzést rossznak.

Ha nincs jó és rossz, akkor mégis miért olyan nehéz a negatívnak érzett tapasztalatokat átélni?

Azért, mert jó és szükségszerű létezik. Ha pedig valami szükségszerű, akkor annak helye van életünkben. Ha ezt elhisszük és tudatosítjuk, azonnal rájövünk, hogy van Sors. Ha minden embernek van Sorsa, akkor el kell hinnünk, hogy minden velünk történt esemény és az abból fakadó érzések egyfajta tanulást és tapasztalatszerzést hordoznak, illetve segítik a jövőbeni döntéseinket.

Tehát rendkívül fontos azt megértenünk, hogy egy – egy földolgozatlan érzelem meg fog jelenni egészségi állapotunkban. Szervezetünk rendkívüli és csodálatos, mert lelki, érzelmi megéléseinket minősítő elménk, fizikai leképeződéseként szolgál. Ezt igazolja az a gyakori tény is, hogy az egyik ember egy olyan történés átélését követően betegszik meg, amely mások számára bagatellnek tűnhet, míg vannak, akik súlyos érzelmi megrázkódtatásokból is fölállnak és semmilyen testi tünetet nem produkálnak.

Testünk elménket tükrözi, elménket azonban érzéseink irányítják, ezért testünk érzéseink megjelenítője

Gyakori tapasztalat, hogy egy érzés fizikai érzethez társul. Például a szerelmes ember, amikor találkozik szíve választottjával, teste azonnal reagál erre. Heves szívdobogás, gyomortájéki „liftérzés”, arcpirulás léphet föl, amelyhez erősen pozitív megélés társul. Előfordulhat, hogy később ez a nagy szerelem csalódással véget ér, de évek múlva összefut a két ember az utcán. Amikor találkoznak, hasonló módon heves szívdobogás és arcpirulás léphet föl, de ezt az érzést már felkavarónak, negatívnak értékelheti a tulajdonosa. Ugyanazon tünetekhez más érzést kapcsolt az egyén, amely másként tükröződik vissza a szervezetében is.

Olykor azt is megtapasztalhatjuk, hogy egy múltbéli, erős érzelmekkel teli érzésre visszagondolva, szervezetünk valamely testtájékon hasonló fájdalmat vagy bizsergést produkál, mint amikor magát az érzést megéltük.

Mit tehetünk, hogy kikerüljünk egy számunkra még mindig fojtogató, bántó, fájdalmat generáló helyzetből?

Mindenekelőtt fizikai élethelyzetünkön, életvitelünkön szükséges változtatnunk. Miért? Mert testünk és a hétköznapokban megélt problémáink szervesen összekapcsolódnak. A változtatás persze egyéni, melynek meghatározásában egy asztrológus az egyéni képlet ismeretében segíteni tud.

A pozitív hozzáállás sokat segíthet, mert hittel lesz telítve, amely nyitottá és tettre késszé teszi az egyént.
Ha azonban nem foglalkozunk belső megéléseink jelzéseivel és hagyjuk, hogy a problémák még nagyobb belső fájdalmat és feszültséget okozzanak, úgy szervezetünket is kitesszük annak, hogy drasztikusan reagáljon, amely akár hirtelen fellépő betegséget is generálhat.

Vissza kellene tanulnunk a testünkkel való szorosabb kommunikációs kapcsolatot, mert rohanó világunkban igencsak távol kerültünk ettől. Használjuk testünket, de mégsem alkalmazzuk igazán érzelmeink leképeződésének térképeként.

Az asztrológiai jelkép és nyelvrendszer tökéletesen le tudja fordítani az érzelmi megéléseink problémáiból származó testi jelzéseket, mindemellett visszafelé is értelmezni tudja a testi problémák érzelmi kapcsolódásait. Pontosan meghatározható módon tudja összekapcsolni egy adott érzelmi megélés fizikai leképeződését. Mit jelent ez?

Egy adott érzelem az asztrológia jelképrendszerével lefordítva a testen előre meghatározható terület problémáit tükrözheti le. Ha pedig ismerjük a problémát, a kibillent érzelmeket is helyére tudjuk billenteni, sőt, a javasolt élethelyzet változást is ezzel összhangban tudjuk meghatározni.

Az alábbiakban néhány kibillent viselkedési formát találhatsz, amely bizonyos élethelyzetekben, történésekben előjöhet. Ezek érzéseket generálnak, melyet, ha nem sikerül helyére billenteni vagy elvezetni, akkor az annak megfelelő testrészen az problémákat jelezhet. A fölsorolás nem teljes és tájékoztató jellegű.