Néhány nappal ezelőtt egy kedves kis cikkre bukkantam az interneten, amely a népi hiedelmekről és babonákról szólt. Bejegyzésében a hölgy azt taglalta, hogy milyen bugyuta dolgok a babonák, hiszen semmi értelmük sincsen. Például a szenes víz miért is védené meg a gyermeket bármitől, vagy a fekete macska és a kiborult só miért hozna rossz dolgokat vagy veszekedést az életünkbe? Az egésznek semmi értelme. Amennyiben a babonákat vagy a közmondásokat (hiszen azokat is ide vehetjük) a szimbólumok nyelvezetének ismerete nélkül vizsgáljuk, úgy valóban semmi értelmük. Sőt, vicces is lehet például kívülről látni valakit, ahogyan megfogja a ruháján lévő gombot, ha egy kéményseprővel találkozik, vagy egy csipet sót átdob a bal válla fölött abból, ami kiömlött előtte az asztalon. A babonáktól nem kell félni, de érdemes megérteni szimbolikus üzenetüket, hiszen jelzés értékük lehet. A régi korok embere elsősorban megfigyelésekre alapozta ismereteit, amelynek kapcsán kialakult szimbolikus rálátása a világra. Közelebb állt a tudatalattihoz, és erősebben jelen volt életében a hit. Ennél fogva sokkal inkább értette azokat az elveket, melyeket ma szükséges lenne visszatanulnunk. Eszembe jutott egy tanmese, amivel egykor tanítóm szemléltette a régi korok emberének hitét. Ez így szól: A szegény ember elmegy a paphoz, és sírva meséli, hogy fölfúvódott az egyetlen tehene, amely az egész családnak megélhetési forrása, hiszen a tejéből élnek, azt cserélik el egyéb élelmiszerre a faluban. Megkérdezi a papot, hogy mitévők legyenek? A pap a következő tanácsot adja a megkeseredett férfinek: „Fiam, menj haza, és mondd a családodnak, hogy ma éjjel ne aludjanak, mindenkit térdepeltess az ágy széléhez és imádkozzatok együtt egész éjjelen át.” A szegény ember hazamegy, eleget tesz a pap kérésének, még a legkisebb gyermekét sem hagyja elaludni, együtt fohászkodnak Istenhez. Másnap reggelre azonban mégis meghal az állat. Siet a szegény ember a paphoz, és sírva meséli: „Atyám, egész éjjel le sem hunytuk a szemünket, együtt imádkoztunk, mégis kimúlt az egyetlen tehenünk.” Erre a pap csak ennyit válaszolt: „Fiam, fogadd el, ez volt Isten akarata, ennek így kellett történnie!” Ez a mondat a régi kor emberének elég volt ahhoz, hogy megértse, elfogadja a történéseket, majd átértékelje sorsát, életét. Miért? Mert volt hite. Képzeljük el ezt a mai korra vetítve: bemegy a férfi a rendőrségre feljelentést tenni, mert ellopták a motorját. A rendőr megszólalna: „Fiam, ez Isten akarata volt, ennek így kellett történnie!” Pedig bármilyen furcsán is hangzik, ez így van. Hiszel-e abban, Kedves Olvasó, hogy nincsenek véletlenek? Ha igen, akkor a fenti tanmese érthetővé válik a számodra. Amennyiben elhisszük, hogy nem léteznek véletlenek, akkor azt is elfogadjuk, hogy kívülről csak olyasmivel találkozhatunk, amivel dolgunk van, amivel találkoznunk szükséges. Ha másmilyen módon kellett volna lennie, máshogy történt volna. Ha idáig eljutunk, elmondhatjuk, hogy van hitünk. Sokszor azonban a mai kor embere csak addig hiszi el azt, hogy nincsenek véletlenek, amíg vele csak akaratával megegyező, felemelő dolgok történnek, míg a nem kedvelt munkatársnővel pedig csak negatív dolgok. Ameddig ez így zajlik, büszkén vállalja és hirdeti: nincsenek véletlenek. Amikor ez azonban megfordul, már meginog az ebben lévő „hit”. Ez abból adódik, hogy ma mindannyiunknak belül szükséges a hitéletünkig eljutni, mert semmilyen külső keretet nem vagyunk képesek elfogadni. A régi kor emberének külső keretként jelen volt a vallás, míg nekünk ez ma már nem adja meg a kereteket, amelyre támaszkodhatunk, és amely által elfogadást élhetünk meg. (Részletesebben erről a témáról a Földtől az Ég felé című könyvben olvashatsz.) Ezért is van olyannyira szükség ma az asztrológia által képviselt doktrínákra, hiszen azok a jelen kor szellemiségéhez és megoldásaihoz igazodva is megállják keretként a helyüket, ezáltal segíteni tudják életünket nem csak az elfogadás, hanem a változtatás szempontjából is, a szimbolikus látásmóddal pedig eligazodhatunk a hétköznapok során, ezért rálátásunk lehet a valódi igazságra, és nem lesz szükség a hazugsággal sem szembesülnünk.
Visszatérve babonáinkra: a só a Mars szimbólumcsoportjához tartozik, amelyben jelen van az életerő, energia, aktivitás, cselekvés, tettrekészség is. Gondolkozzunk el a szimbólumcsoportba tartozó fogalmakon. Az egészséges ember szervezetében folyamatosan jelen van kb. 200 g só, amely elengedhetetlenül fontos az egészséges élet megőrzéséhez. Amennyiben ez felborul, egészségünk is meginog, ezért elmondhatjuk, a só nélkülözhetetlen az életünkhöz. Ezért is lesz az életerő szimbóluma, ahogyan a Mars is. Az életerős ember energikus, tettre és cselekvésre kész, aktív. Ez egyben azt is szimbolizálja, hogy akinél a Mars szimbóluma kiemelt helyen van, például Kos Napja, Holdja, Kos Ascendense van, vagy a Marsot más bolygószimbólumok is felerősítik fényszögeikkel (fényszög = két bolygó közötti távolság), akkor az átlagtól energikusabb emberről beszélünk. Miért kaphat valaki rengeteg energiát? Mert dolga lesz vele, vagyis tennie, cselekednie kell. Például ha Jupiter-Mars konjunkció (konjunkció = fényszög, két bolygó egymástól való minimális távolságát mutatja) van a képletben, akkor az átlagtól merőben energikusabb emberről beszélünk. Amikor emberünk energiáit el is tudja égetni, majd azokat újra fölvenni, akkor mondhatjuk, hogy a helyén van. De ez esetenként kibillenhet. Hogyan? Kétféle módon: túl sok energiája marad, mert azt nem tudja „elégetni”, vagy túl kevés, mert azt is „kiadja”, ami az egészséges élethez szükséges.
A „mínuszos” oldalra billenhet ez az átlag energia akkor, ha valakit például nagy bánat ér. A sírással, amely általában könnyezéssel jár, lelki erőt veszítünk. A könnyezés két összetevője a víz és a só. A víz a lélek szimbóluma, míg a só az erőnlété. Sírtál már végig egy napot? Bízom benne, hogy nem, de ha mégis, akkor emlékszel rá milyen állapotban voltál estére? Mint akin átment egy úthenger.
A „pozitív” oldalra való elbillenés azt jeleníti meg, amikor túl sok az energia és valami okból nem tud abból az illető „leadni”, azaz túl kevés energiát használ föl. Ez a kibillent helyzet hozhatja azt, hogy a világból azonnal rácsatlakozhat erre valaki, és „segít” az energiától szóban forgó emberünknek megszabadulni. Ezt milyen módon teheti? Például veszekedni fog, ez által energiát veszít.
Az életünkben minden egyes történést megelőznek kisebb „jelzések”, de szimbolikus formában válnak láthatóvá és értelmezhetővé. Ezért minden dolog, amivel találkozunk a saját életünkben, az kívül is megjelenik. „Amint kint, úgy bent, amint lent, úgy fent”. Tehát mindig, minden formában érzékelhetővé, láthatóvá válik mindannyiunk előtt egy – egy minket érintő történés, amely először hamarabb megmutatkozik kívül, szimbolikus módon, apróbb jelzések formájában. A babonák, szólás – mondások, illetve közmondások is erre épülnek.
Amennyiben a só az asztalra borul a tartóból, az azt jelképezi, hogy a Mars szimbólumcsoportjában lévő elvek közül valamely kibillent, vagyis „elszabadult az energia”, nem lehet azokat keretek között tartani. Ezért mondták azt nagyszüleink, hogy veszekedés, ütközés várható, hiszen a túlzott energiát le kell tudni vezetni. A Kos vagy Skorpió orientált embereknél gyakoriak az apró balesetek, (zúzódás, húzódás, szúrás, vágás, égés) hiszen nekik a fent olvasottakra fokozottan célszerű lenne figyelniük, egyensúlyra szükséges törekedniük. Tulajdonságaikat tekintve ezért oly hevesek, temperamentumosak, melyek, ha kibillennek, különösen harciassá, akaratossá és csipkelődővé válhatnak.
A kiborult sóból azért csíptek föl egy darabot és dobták át a bal válluk fölött, mert a baloldal a Hold oldalt jelképezi. A váll a Merkúr szimbólumcsoportjába tartozó testrész és a kapcsolatokat szimbolizálja. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a kapcsolataival az illető érzelmileg azonosulni tud, tenni is tud értük. Ezért nem ellenük, hanem értük szeretné inkább energiáit levezetni. Óriási különbség.
Figyeld meg kedves Olvasó: amennyiben olyan emberrel találkozol, akinek a fején apró sérülés helye (heg) látható, különösen a homlokon, akkor tudhatod, hogy az illető esetében jelen van a Mars szimbólumcsoportjának kiemeltsége. Ez annyit tesz, hogy valószínű, Kos Napja (Kos időszaka alatt született), esetleg Kos Ascendense lesz. Az orron ért sérülés pedig a Mars Skorpió oldalát jeleníti meg.
Nagyszüleink rengeteg értékes tudással bírtak, ezért ha van rá még lehetőséged, érdeklődj tőlük, milyen rendszer szerint éltek. Nem véletlenül voltak olyan fontosak étkezési szokásaik sem. Például a tésztanap miért lehetett pénteken? Vélhetően tudnak még érdekességeket mesélni.
Szeretnéd a szimbólumok segítségével objektívebben látni életed összefüggéseit? Akkor ne hagyd ki az Asztrológia Online Tréninget!