Ismét este van. A kis kétéves éppen álmait szövögeti, édesdeden szuszog az ágyában. Megnyugszom, hisz csodálatos kincsem egy – egy apró félmosolyt ereget álombéli barátainak. A kislámpa fényénél, az ágyon ülve halkan ütöm csendesen zúgó laptopom billentyűzetét, nehogy álmába váratlan fordulatot hozzak a külső zajokkal.
Annyi mindent szeretnék írni, annyi mindent szeretnék közölni a világgal, de tudom, csupán néhány órám maradt az önfeledt írásra, az email-ek megválaszolását, a befizetni valók elutalását és a következő napok „menetrendjének” kialakítását követően. Ezeket rendezem, majd fölteszem magamnak a kérdést: Mit is írhatnék? Mit is ragadjak ki a rengeteg mondanivalóból? Annyi minden van a fejemben és mégis oly nehéz. Mindent át szeretnék adni, amit eddig megtapasztaltam, megtanultam az emberi életről, sorsról, az asztrológiáról, viszont ez nem egyszerű. Miért? Hátránnyal indulok ebben a számomra „új világban”, pedig hivatásomat 16,5 éve töretlenül gyakorlom. Kutató munkákat végeztem, rengeteg éjszakát tanultam és dolgoztam át hajnalig, majd néhány óra alvást követően napközben ismét tettem a dolgom. Gyermeket neveltem, vittem a háztartást, tanítottam, számtalan programot szerveztem, barátokat, családtagokat, embereket segítettem, kifelé – befelé figyeltem, anya, feleség, barát voltam. Mára ez mindössze kissé változott. Nevelem következő kicsi gyermekemet, tanítok, kutatok, és így tovább. A változást jelenleg az internetes jelenlét jelenti. Itt ülök, sokféle tapasztalattal, de ebben az újszerű miliőben vélhetően egyelőre tapasztalatlanul. Másmilyen világ ez a régi email-es módszerekhez és a meghitt, személyes beszélgetésekhez, előadásokhoz képest. Mit írjak a weboldalamra? Mit írjak a hírlevelembe? Hogyan adhatnám át azon embereknek is tudásomat, akik még nem ismernek, de talán segíthetnék nekik? Hogyan segíthetnék egy olyan mátrixban, amely folyamatosan közvetíti: olyan, mintha együtt lennének az emberek, de mégsem. Olyan, mintha érdeklődnének valami iránt, majd kiderül, hogy mégsem. Közel vannak, de egyben a legtávolabb. Egy marketinges azt javasolta, hogy tegyem föl magamnak a kérdést: miként is lehetne ebben a több milliós létszámú közegben önmagam adni, miként is lehetne elérni az érdeklődőkön belül a célcsoportomat? Bizony, célcsoport. A marketingesek szerint ilyen mindenkinek szükséges, hogy legyen. Én azonban úgy érzem, nekem célcsoportom az Ember. Mindegy, hány éves, mivel foglalkozik, milyen hitrendszerrel rendelkezik, milyen nemű. Az Ember 0 éves korától haláláig Ember. Ezzel nem lettem előrébb. Másik tanács: válasszak egy szakágat és a világ felé ezt „toljam előtérbe”, mert ma divatja van ám a hangzatos jelzőknek. Az ilyesmikre fölfigyelnek az emberek: karma asztrológus, párkapcsolati asztrológus, asztrológus coach, személyiség és önismereti asztrológus coach, sors-analitikus és terapeuta és így tovább. Hmm. Semmi kivetnivalóm nincs kollégáim szakterület választásaiban, hiszen aki sok – sok évet rászán az asztrológiára, az elsősorban asztrológus, vagyis minden ágához ért, majd nyilván ebből ki is lehet valamit emelni. Ez azonban akkor lenne számomra valóban működőképes (hangsúlyozom: számomra), ha nem komplex problémákkal küzdenének az emberek, illetve egy teljes csapat tudna összehangoltan egyetlen embert segíteni, és mindenki saját erősségének megfelelően adná a tanácsadáshoz tudását. Tehát megállapítottam, az internetes köztudatba épülés kárára sem lényeges nekem a kiemelés, szakterület választás. Vannak erősségeim, közkedveltebb területeim, de egyszerűen asztrológus vagyok. Amit a következő négy szóval lehetne még kiegészíteni: legalábbis ennek útján járok. Minden ember élete, sorsa egy egyedi rendszert alkot, amelynek (majdnem) teljes feltérképezése 10 enciklopédiát is kitenne. Asztrológussá lenni egy életen át tartó tanulási folyamat, melyhez a karma éppúgy, mint a személyiség vizsgálata és az összes többi terület is hozzá tartozik. Aki igazán bele lát az asztrológia rendkívül bonyolult, de hihetetlenül tökéletes rendszerébe, az tudja, mire gondolok. Egyszer megkérdezték tőlem, mennyi időre van szükség egy születési képlet elkészítéséhez? Annyi időre, amennyit az asztrológus rászán. Egy képlettel lehet foglalkozni néhány percet, de több hetet, hónapot is. Egy emberi élet a végtelenségig vizsgálható, ezért valójában nem is lehetséges teljes mértékben a végére érni, ezért az asztrológustól függ, hol szabja meg a határt. Ezért végtelen tanulás, tapasztalatszerzés.
A legszívesebben így vélekedem: képviselek egy hitrendszert, tudást és tapasztalatokat. Tudom, hogy az a dolgom, hogy mindezt átadjam másoknak, ahogyan csak tehetem. Igyekszem. Néhány hónappal ezelőtt könyvet írtam, 3 hónapnyi éjszaka alatt. Kiadattam. Szép teljesítmény, mondták a hozzáértők, függetlenül attól, hogy én ezt hogyan látom. Elkezdtem egy következőt is, mely egyelőre mindössze 15 éjszakán át foglalkoztatott. Befejezetlenül hagytam, amíg nem találom meg saját helyemet ebben a számomra „új világban”, ahol minden a feje tetejére állva működik, mint a tarot kártyában az „Akasztott ember”. A kártyalap az ellenkező pólusát jelképezi annak, mint amit eddig tettünk, képviseltünk. Az internet és a közösségi oldalak ilyen mértékű elterjedése előtt voltak működőképes barátságok, szorosabb emberi kapcsolatok. Az internet rengeteg információt képes adni, ugyanakkor nagy ára van ennek: az elszemélytelenedés, a magány. Az átlagember egy nap leforgása alatt rengeteg információval találkozik, olyasmikkel is, amit nem is keresett. Többnyire a közösségi oldalakon, hírportálokon van ez így. Ez azt eredményezi, hogy felszínessé válik a böngészés, elkezd sémákban gondolkodni és felszínesen szelektál.
Ha ma a világhálón egy átlagos szakember “jelen” szeretne lenni, át szeretne valamit adni, szolgáltatását, árucikkeit szeretné megismertetni, igencsak nehéz helyzetbe kerül, ha csak nem rendelkezik óriási hírnévvel. Akkor azonban már nem is átlagember mások számára. Sokszor még ebben az esetben is nehéz az érdeklődést fenntartani.
A sémákban való gondolkodás a cikkek megnyitásában előre minősített szelektálást eredményez. Miként? Friss cikk a weboldalon és/vagy a facebookon. Olvasó rátalál. Ha csak nem olyasmi áll a cikk első két mondatában, amely pillanatnyi érdeklődésre vagy érzelmekre alapoz (meghökkent, elszomorít, felháborít, megnevettet), nem olvassa el a cikket. Tovább lép, mert a következő bejegyzésben olyasmi áll az első két mondatban, amely érzelmeire azonnal hat. Miként szelektál? A múltkor olvasott egy „bugyuta asztrológiai cikket”. Ezért ránéz a mai bejegyzésre, amelynek témája asztrológia. Gyorsan kijelenti: „az asztrológiában én nem hiszek, a korábbi cikk is egy nulla volt” – majd tovább lép. Sémákban gondolkodik, minősít, ráadásul helytelenül. Ha megadná magának az esélyt, hogy megtudja, a valódi asztrológia által nyújtott lehetőségek és segítség nem azon alapszik, hogy jelenleg hisz-e benne vagy sem, esze ágában sem lenne ilyen vagy ehhez hasonló kijelentéseket tenni. Ha elfogadja a segítséget és megtörténik az első tapasztalás, gyorsan hinni fog…. és ami a legszebb…. nem az asztrológiában, hanem a Sorsban. Az asztrológia közvetítő eleme a Sorsnak, amely azonban már lehet hitrendszer. A bulvárasztrológiának lehet abban a formájában “hinni vagy nem hinni”, amire az emberek használják ezt a mondatot. A média által preferált “asztrológiát” (például a 12 jegy hangyányi méretű előrejelzéseire gondolok) egyébként helytállóbb lenne médiajóslásnak vagy valami hasonlónak hívni, mert köszönő viszonyban sem áll az asztrológiával annak ellenére sem, hogy annak idején az úgynevezett “vásári asztrológiából” ültetődött át a mai világba. Annak is meg volt régen a szerepe, de ezt most nem részletezem.
Szóval a virtuális térben ilyen módon hogyan is tudna az asztrológus magas szintű érdeklődésre szert tenni, hiszen az emberi sorsról igencsak nehéz olyan cikket írni, hogy annak első két sorában olyan információ legyen, amelyre mindenki azonnal fölkapja a fejét. A harmadik vagy negyedik sorban azonban már lehet, hogy olyan fontos dolgokra bukkan az olvasó, amely megváltoztathatja egész életét. Ehhez azonban meg kellene nyitnia a cikket. Persze lehetséges az azonnali figyelemfelkeltés, de az egy asztrológiai cikk esetén nagyrészt nem feltétlenül fogja fedni a teljes valóságot, mert minden fontos mondanivaló csak több lehet két mondatnál. Ebben az esetben hol marad a hitelesség? Az interneten szinte már ez is egy kihalóban lévő fogalom. Nem számít, mennyi egy cikk valóságtartalma a címéhez képest, csak ütős legyen az a néhány első sor, figyelemfelkeltő legyen a kép. Egyre és egyre több impulzust kell kelteni, hogy oda figyeljenek rá az emberek a megannyi hír között.
Hosszú évek óta foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan lehet embereknek saját sorsuk ismerete nélkül élniük? Pontosabban boldogan, elégedetten élniük. Főleg manapság. Hiszen az egy olyan információ, amely óriási segítséget tud adni. Talán túlságosan is hiszek az emberekben, vagyis a sorsukban, mert hiszem, hogy minden ember tökéletes, legfeljebb nincs a helyén, nem azt teszi, amihez tehetsége, adottsága van, vagy nincs olyan közegben, amilyenben lehetne. Rendkívül sok esetben vissza lehetne találni a tehetséget preferáló tevékenységekhez, életmódhoz.
Egy vendégem elmesélte, hogy ő gyermekének sokkal, de sokkal jobb életet szánt volna, mint amelyben jelenleg él. Lánya nem hallgatott rá az egyetem kiválasztásánál, csak ment a saját feje után. Mára „mindössze” egy tanítónő lett belőle egy kisvárosban. Pedig olyan okos és értelmes, mehetett volna ügyvédnek vagy orvosnak, mert a biológia és a történelem is érdekelte.
Megkérdeztem: „ – Boldog most a lányod?
– Igen, nagyon szeretik a gyerekek az iskolában. Emellett boldog párkapcsolatban él, de mégsem olyan anyagi körülmények között, mint amilyenben élnie kellene.
– Panaszkodik a lányod az anyagiak miatt?
– Nem, nem panaszkodik, de szerintem megtenné ő, csak nem akar minket terhelni ezzel, de tudom, hogy jobban is élhetne, és ez aggaszt.” – válaszolta az anyuka.
Sokszor jó szándékunkkal, aggódásunkkal is árthatunk másoknak és önmagunknak. Ez az ő esetükben igaz, ha az édesanya saját meglátását, véleményét akarja lányára erőltetni. Adott egy fiatal, pályakezdő, munkáját szerető nő, akit boldogságában nagyon gyorsan meg lehet billenteni, ha egy hozzá érzelmileg közel álló ember sűrűn mondogatja, hogy többet érdemelne. Hozzáteszem, az édesanya egykor jogász szeretett volna lenni és saját maga által meghatározott jómódban élni, de ez nem sikerült. Persze lehetne még mindkét oldalról boncolgatni a helyzetet, de ebben az esetben a lány sorsfeladata a lényeges, melyet ismerek, mert korábban ő is járt nálam. Sokkal inkább van ahhoz adottsága, hogy gyermekekkel foglalkozzon, mint ahhoz, hogy hivatalos iratokat gyártson, jogi ügyeket intézzen.
Megkérdeztem: „szeretnéd, hogy a lányod továbbra is boldog legyen?
Válasza nem volt meglepő: hát persze.”
A beszélgetés további részét „nyitva” hagyom kedves Olvasó, szerintem tudod, mit válaszoltam.
Hiszem, hogy mindenki képes sorsfeladatába önmagától is belehelyezkedni, hacsak nem került már messze attól. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy egyre kisebb számban vannak azok, akik még értik saját tudatalattijuk üzeneteit, mert nem módosította, nem nyomta el azokat a világ. Az említett lány, e ritka emberek közé sorolható. Néha nem ártana egy – egy „hideg zuhany” (no, nem jéghideg :)) a társadalom számára, hogy fölébredjen pillanatnyi szendergéséből és átlásson olyan helyzeteket, amelyek nélkülözhetetlenek lennének a boldogság útja felé, hogy ezt követően változtathasson egy emberközelibb irányba. Ehhez azonban mindenekelőtt értékrendszer átalakításra lenne szükség, illetve még sok – sok másra.
Hasonló a helyzet a párkapcsolatokat tekintve. Ezen a területen is másként szükséges rálátnunk helyzetünkre, hiszen amit eddig jónak tartottunk, már nem hoz pozitív eredményeket. Ennek témája viszont egy következő bejegyzést kíván. 🙂
Kerülj közelebb saját útjaid egyikéhez, hogy élhesd azt, ami a küldetésed (választott feladatod), majd légy nagyon, nagyon boldog!
[fblike]