Ha megkérdeznélek, hogy mi az 5 legfontosabb átélés neked, amire a leginkább vágysz, vélhetően szerepelne válaszod között, hogy boldog szeretnél lenni. A mai embernek az egyik legfontosabb célja, hogy boldog lehessen. Ha minden ember boldog szeretne lenni, akkor vajon miért nem vagyunk mégsem boldogok? Vajon mi szükséges a boldogsághoz? Jó párkapcsolat, család és gyermekek, jó munkahely, megfelelő anyagi helyzet, megfelelő anyagi javak birtoklása, lehetőségek kikapcsolódásra, sportra, mozgásra, barátságok ápolására?
Mindezek megléte, illetve elérése mindössze pillanatnyi örömmel tölthet el, időszakos megelégedettséget hoz. Amint megvan az új autó, megszületik a vágyott gyermek, felépül az új ház, azonnal egy következő alternatívát keresünk a boldogság átélésére. Vajon csupán az anyagiakban, a materiális dolgokban kellene keresnünk a boldogságot? Vajon a boldogság ezt jelentené?
Ha a boldogságot materializáljuk lakásra, autóra, pénzre, szórakozásra, az azért hoz időszakos örömöt, mert az anyagnak van egy egyszerű tulajdonsága, amit általában nem veszünk figyelembe, hogy az anyag időről – időre átalakul. Sőt, kapcsolataink is változnak, ezért azok sem lehetnek állandó segítői a folyamatos boldogság állapotának.
Anyagi javaink elkopnak, elhasználódnak, elévülnek, idővel értékét veszítik. Gyermekeink felnőnek, párkapcsolatunk, otthonunk vagy a munkahelyünk is időről – időre változik.
Ha azonban körülöttünk minden változik, akkor a viszonyulási pontjainkat is folyamatosan változtatnunk szükséges. Boldogságunkat függetlenítenünk kell az anyagtól. Ha ezt nem tesszük, akkor a boldogság egy kivetített vágykép lesz, melyet a társadalom manipulál, ezért keressük azokat a viszonyítási pontokat, amelyhez képest boldognak érezhetjük magunkat. Úgy gondoljuk, hogy meg kell felelnünk a társadalom által fölállított képnek ahhoz, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak lehessünk: akkor leszek boldog, és elégedett, ha sikerül lediplomáznom, lesz párom, lesz pénzem, lesz munkahelyem, lesz házam, lesz autóm, ha lesz olyan kertem, mint a szomszédnak (pedig a szomszéd kertje mindig zöldebb).”
Akkor hisszük el magunkról, hogy sikeresek vagyunk, ha megfelelünk annak a képnek, amelyet a világ kivetít. Akkor érezzük, hogy gazdagok vagyunk, ha a környezetünk viszonyítási pontjához képest számítunk vagyonosnak. Akkor hisszük el magunkról, hogy tökéletesek, szépek, jók vagyunk, ha a körülöttünk lévő világ viszonyítási pontjaival egyezik a tökéletességünk, tehát ha a társadalom elvárásainak megfelelünk. Ha a világ szerint más a szép, a jó, a gazdag, a sikeres, akkor boldogtalanok leszünk, ezért mindent meg fogunk tenni, hogy a világ viszonyítási pontjaihoz idomuljunk, remélve, hogy így majd boldogok és elégedettek lehetünk.
Az asztrológia elvei szerint a boldogságképnek függetlennek kell lennie a körülöttünk lévő világtól, mert a körülöttünk lévő világ boldogságképe folyamatosan viszonyítási pontokat keres.
Miként tudjuk függetleníteni magunkat a világ viszonyítási pontjaitól? Föl kell ismernünk, majd el kell fogadnunk saját életünk kereteit. Mik azok a keretek és miért szükségesek?
A születési képlet erre megadja a válaszokat, hiszen a születési képletünk egyfajta élettérképként megmutatja, hogy miért születtünk, mit érhetünk el, milyen utakon érhetjük azt el és ehhez milyen adottságokkal, tehetséggel, képességekkel rendelkezünk. Megszületünk egy adott időminőségben és egy földrajzi helyen. Születési képletünk alapvető két adata ennek megfelelően a földrajzi hosszúság és szélesség, tehát a város koordinátái, ahol születtünk, illetve a pontos születési idő, amikor születtünk.
A születési képletünk a boldogságunkhoz vezető összes lehetőséget megmutatja. Mindannyian rendelkezünk egy sorsfeladattal, küldetéssel, karmával, misszióval, hívhatjuk, ahogyan nekünk tetszik. Én a sorsfeladat szót azért kedvelem, mert konkrétan értelmezhető: sorsunkban megjelenik egy feladat, amelyet mi választottunk megismerésként, megtapasztalásként, a fejlődésünkért. A sorsfeladatot megvalósítjuk akkor is, ha nem vagyunk annak tudatában, akkor azonban az a Sors (Isten, Univerzum, szintén rád bízom, miként hívod) közreműködésével, vagyis váratlan élethelyzetek, történések lehetőségével jön létre. Sorsfeladatunk meghatározza kereteinket is. Ha tudatosítjuk és elfogadjuk sorsfeladatunkat, akkor kereteinket is elfogadjuk, ezáltal pedig viszonyítási pontok nélkül találhatjuk meg a boldogságot.
Ha pontosan tudjuk, hogy hová tartunk, akkor azt is meg tudjuk választani, hogy azt miként érjük el, és ennek fényében kiegyensúlyozott, harmonikus, boldog életünk lehet.
Ahhoz azonban, hogy sorsfeladatunkat megértsük, elfogadjuk és tudatosítsuk, majd a valódi boldogságot általa elérhessük, meg kell értenünk életünk néhány fontos alapszabályát.
A teljesség igénye nélkül jelen esetben mindössze a 3 legfontosabbat említem.
Először is el kell hinnünk, hogy nincsenek véletlenek.
Másodszor meg kell értenünk származásunk fontosságát, azaz szülői mintáink szerepét, mint egyértelmű eszközt a sorsfeladat megéléséhez.
Harmadszor tudatosítanunk szükséges, hogy adottságainkat miként, hogyan és hol tudjuk a leginkább alkalmazni.
Ha mindezeket megértjük, a sorsfeladatunkon, küldetésünkön keresztül egy életen át tartó megelégedettséget, harmóniát, boldogságot érhetünk el, ráadásul minimalizálhatjuk életünkben a váratlan történéseket is. Ha sorsfeladatunkba belehelyezkedünk, már nem lesz szükség a Sors segítségére, ekként váratlan történésekre sem.
Nézzük meg tüzetesebben az említett három elvet:
Elhiszed, hogy nincsenek véletlenek?
Ha föltenném azt a kérdést, hogy “elhiszed-e, hogy nincsenek véletlenek”, vélhetően azt a választ kapnám, hogy igen, abszolút elhiszem.
Tudnál is erre példákat mondani, akár ehhez hasonlót is: „Megérdemelte az a gonosz szomszéd, mindazt, ami történt vele! Isten nem ver bottal. Nincsenek véletlenek, végre megfizetett a viselkedéséért, ő teremtette magának ezt a helyzetet.”
Egy kívülről látott, kívülről megtapasztalt helyzetben könnyen vélekedünk ilyen egyértelműen arról, hogy nincsenek véletlenek.
Amikor azonban velünk történik valami? Akkor is ilyen egyértelmű az állítás, hogy nincsenek véletlenek? Elfogadható-e mindez, akkor is, ha ez rólunk szól?
Vegyünk alapul néhány, korábbi ügyfelemtől elhangzott mondatot, amelyek megmutatják, hogy ösztönösen miként vélekednek, amikor egy esemény vagy történés lezajlott körülöttük:
„A főnököm egy zsarnok! Kiabált velem, még szép, hogy otthagytam az állást és ráhagytam a munkát! Ezt nem én akartam, ő vívta ezt ki.”
„A másik autó jött ki elém, ezért félrerántottam a kormányt és neki ütköztem az egyik leparkolt autónak. Véletlen volt, nem én tehetek róla.”
„A Jenő tehet róla, hogy kirúgtak az értekezletről, hiszen tudta, hogy nem érek rá. Minek hívogat közben?”
“A férjem egyszerűen ok nélkül is dühös rám, kiabál velem, pedig én mindent megteszek érte és a gyerekekért. Nem tehetek róla, nem csináltam semmi rosszat.”
„Én nem tehetek róla”…
Nem tehetek róla, valójában a másik tehet arról, hogy kirúgtak, balesetet okoztam, elváltam, nem vizsgáztam le, nem sikerült autót vennem, nem sikerült felvételt nyernem, hogy elveszítettem a pénzt, befejezetlenül hagytam ezt és ezt.”
Vajon miért reagálunk így?
Ennek egyik oka, hogy úgy érezzük, rajtunk kívülállóként történnek velünk az ilyen és hasonló események, ezért föl szeretnénk menteni az egonkat. Ez egy természetes reakció, viszont mielőbb szükséges azt fölismernünk, tudatosítanunk, hogy ami történik velünk, az nem véletlenek sorozata, nem rossz lapok leosztása, hiszen nincsenek véletlenek.
Ha pedig valami nem véletlenül történik, az nekünk szól, minket tanít, minket szólít meg. Ha nem így lenne, nem vennénk részt ezekben az eseményekben, történésekben. Ezért tovább kell látnunk az érzelmi reakcióinkon.
Ha valami nem lehet véletlen, akkor az kizárólag sorsszerű lehet, mert hatással van a sorsunkra. A létrejött eredmény, amit a történés létrehoz, az lesz a sorsszerű. Ha pedig valami sorsszerű, akkor az elkerülhetetlen. Például, ha valakinek az a sorsfeladata, hogy megtanulja, megismerje, hogy nem az anyagiak birtoklása hozza valójában számára a beteljesülést, akkor ezt miként ismerheti föl, ha a Sors hozza létre az életében ehhez a történéseket? Ahhoz, hogy ez tudatosodjon, olyan átélésekre van szüksége, amelyekben időről – időre veszíteni fog. Mit veszíthet? Anyagiakat. Például pénzt, vállalkozást, munkahelyet, anyagi értékeket: autót, házat, stb. Hogyan veszítheti el ezeket? A Sors segítségével. A számára legélhetőbb, legegyszerűbb módokon fogja ezt segíteni a Sors. Olyan módon, ahogyan erre korábban már ösztönösen megnyitotta a lehetőségeket. Ha minden vágya egy önálló saját otthon, majd meg is teremti, akkor azon keresztül, ha létrehoz egy vállalkozást, azon keresztül, stb. Miért veszít? Hogy önmagától is fölismerje saját választott sorsfeladatát, és abba tudatosan belehelyezkedjen. Miként tud ebbe tudatosan belehelyezkedni? Elmegy egy asztrológushoz, aki segít racionalizálni a sorsfeladatot és azt is, hogy milyen utakon teheti ezt meg. Több út lehetséges. Nyílván ez az egyszerűbb mód. Ha önmagától, az átélt tapasztalásokon keresztül fog tudatosodni, akkor is el kell jutnia odáig, hogy fölismerje, azt kell megoldania, hogy ne tegye az anyagiakra saját boldogságképét. Miként teheti ezt meg? Ha nem birtokol, nem veszíthet. Ha van neki, az azért van, hogy azzal másokat segítsen. Ha átadja, átírja, oda adja, amilye van, azaz megérti, hogy az ő dolga, hogy másokért van neki, a Sors azt nem fogja elvenni. Míg ha nincs neki, nem kell aggódnia, mert kapni fog. Hogyan fog kapni? Úgy, ahogyan az a sorsának megfelel. Amennyiben ezt fölismeri, a kereteit is megismeri.
Amennyiben nem tudatosítjuk a sorsfeladatot, azzal a Sorsra bízzuk azokat a történéseket, amely a sorsfeladat irányába visz minket. Ebben az esetben a Sors által hozott váratlan történéseket nem tudjuk irányítani.
A történés egy passzív megélés, amely egy kényszerített elfogadást hoz létre, mert a történést követően már nem tud mást tenni a szülött, csak elfogadni a létrejött, megváltozott élethelyzetet. Ez az egonak nem igazán felemelő, hiszen el van véve a szabad döntés lehetősége.
Amikor azonban tudatosan cselekszünk saját kereteinket figyelembe véve, az egy aktív megélés lesz, melyben irányíthatunk. Ha mi választhatunk, dönthetünk, irányíthatunk, abban az elfogadás ösztönösen jelen lesz.
Szüleidtől hozott mintáid meghatározzák saját eszközeidet
A következő fontos elv a Szülői mintáink tudatosítása és elfogadása.
Fölvesszük szüleinktől a mintáinkat, és később, felnőttként azokat eszközként használjuk sorsfeladatunk megvalósítására. Ösztönös, és tanult mintákkal rendelkezünk. Mindez hosszabb kifejtést igénylő téma, ezért jelenleg ezt nem részletezem ebben a bejegyzésben. Ami azonban nagyon fontos, hogy megértsük: szüleink megélt reakciói és az ő saját életükhöz kapcsolódó hozzáállásuk a mi életünkben eszközként használt mintaként vannak jelen. Például: ha egy lány azt látta az édesanyjától, hogy az anya áldozatokat hozott a családjáért, boldog volt gyermekei társaságában, férjét pedig örömmel tolta előre, akkor ez visszaköszön saját lánygyermeke életében is. Hogy pontosan milyen módon, azt egy következő cikkben kifejtem.
Valóban ismered saját adottságaidat?
Sorsfeladatunk megéléséhez és a boldogságunkhoz a harmadik fontos elv adottságaink, tehetségünk felismerése és azok megfelelő helyen való alkalmazása.
Tudnunk kell, hogy az adottságokat tekintve csak tökéletes ember létezik.
A születési képletünk feltérképezi, hogy adottságainkat miként tudjuk tökéletesen alkalmazni.
Például amikor egy ember, irányító, vezető típus, ez az ő adottsága. Tulajdonságaiban ezért megjelenik a tettre készség, energikusság, gyorsaság, temperamentum, aktivitás, fáradhatatlanság, felelősségtudat. Ha olyan közegbe kerül, ahol vezetői képességeit gond nélkül tudja kamatoztatni, akkor ő a helyén lesz, ezért tulajdonságai is tökéletesen megélésre kerülnek. Tettre készsége, energiája, temperamentuma segíteni fogja vezetői képességeinek kibontakoztatását. Amennyiben olyan élethelyzetbe kerül, ahol tulajdonságai nem tudnak kibontakozni, akkor türelmetlen, ingerlékeny, hatalomgyakorló, feszült embernek fogja őt minősíteni a környezete, amely ütközéseket, problémákat hoz létre. Ne feledd, valójában nincs rossz tulajdonság, csak rossz helyen alkalmazott vagy nem kihasznált adottság. Nagyon fontos tehát, hogy adottságainknak, tehetségünknek megfelelő helyet biztosítsunk életünkbe, hiszen boldogságunk múlik rajta.
Összefoglalva
Valódi boldogságot, megelégedettséget a sorsfeladatunk tudatosításával és elfogadásával érhetünk el. Ahhoz azonban, hogy sorsfeladatunkat megfelelő módon elfogadjuk és megélhessük, el kell hinnünk, hogy nincsenek véletlenek, tudatosítanunk kell, hogy honnan jöttünk, milyen eszközökkel rendelkezünk szülői mintánkon keresztül, és adottságainkat, tulajdonságainkat, képességeinket a megfelelő módon és helyen szükséges alkalmaznunk.
Sorsfeladatunk elfogadása egyenlő lesz kereteink elfogadásával, amelyek által életünket tudatosan irányíthatjuk, és ezen keresztül átélhetjük a boldogságot.
A sorsfeladat tudatosításával már csak az a dolgunk, hogy meg válasszuk, milyen módon és hol szeretnénk azt megélni.
Mindezekre az asztrológia tökéletes válaszokat képes adni. Szeretettel ajánlom a könyvemet (Földtől az Ég felé), amelyben megtalálod többek között a saját sorsfeladatodat is. Személyes tanácsadással is állok rendelkezésedre, illetve az asztrológia mélyebb összefüggéseit is örömmel átadom, ezért született meg a Tréning. Ha érzed a hívást, szeretettel várlak.
Indulj el saját tudatos életvezetéseden most, hogy valóban boldog lehess. Boldogság = EGÉSZ-ség.