Bejegyzésemet többnyire azok a nők ihlették, akikkel lehetőségem volt együttműködni abban, hogy életük egyik legnagyobb, legnehezebb és egyben legszebb kihívásával találkozhassanak: a szüléssel, anyasággal.
Az anyaság már ősidők óta a legerősebb állapot és érzés egy nő életében. Amikor az ember még szorosan együtt élt a természettel és felfigyelt az apró jelekre, hatalmas tiszteletet adott a várandós nőknek, hiszen bennük kelt életre az az ősi, mérhetetlen energia, amelyet csak egy új élet születésekor lehet igazán megtapasztalni. Az ősanyával és a természet erőivel való teljes együttműködésre és összhangra volt szükség, hogy az irányítást a nő le tudja tenni, énjét el tudja hallgattatni és teljességgel át tudja adni magát a felsőbb erőknek. Mára ezeket az ősi ösztönöket fölülírta a társadalmi elvárás, a kórházak és sok minden más. Természetesen ennek is meg van a maga létjogosultsága és fontossága, de tény, hogy ma már nehezebb a szülést és az anyasággal való találkozást olyan egyszerűen és természetesen átélni, mint ahogyan elődeink ezt megtapasztalhatták.
Az ősi erők az idők végezetéig ösztönösen bennünk, anyákban munkálkodó energiák. A kor előre haladtával sok minden változik, viszont vannak olyan nem látható és nem érzékelhető erőforrásaink, melyek addig szunnyadnak bennünk, amíg van élet a földön. Ezt az energiát képviseli a Hold, mint szimbólum, az ösztönök, a tudatalatti megnyilvánulásainak hordozója, amelyek a közös tudatalattiból táplálkoznak. Ez azt jelenti, hogy anyává válásunk közben képesek vagyunk például egy fogfájáshoz képest sokszor jóval nagyobb fizikai fájdalmat is elviselni. Gyermekünk érkezésével megjelenik az önzetlenség, a tiszta szeretet, ha addig még ezt nem gyakoroltuk. Illetve ha gyakoroltuk, másként gyakoroltuk. Az ősanyaság végtelen energiája tehát minden nőben ott munkálkodik, és előtör, amikor annak itt az ideje.
Az anyaság olyan változásokat hoz a nő életébe, melyen keresztül a személyiség is formálódik, átalakul. Akár azt is mondhatjuk, hogy a nő is újra születik. Számtalan példa és tapasztalat mutatja, hogy ambiciózus, jellemes, erős nők válnak anyaságuk megélését követően gondoskodó, türelmes, mosolygós, alkalmazkodó anyukákká, hiszen fölveszik az addig „szunnyadó” Holdjuk szerepkörét, amely a lélek rejtett bugyraiban várja a megfelelő alkalmat az ébredésre. A gyermek érkezése tehát sorsot változtat, alakítja az addigi életmódot akkor is, ha erre nem készül föl tudatosan a leendő édesanya.
Vannak olyan esetek – amelyekkel gyakrabban találkozom – ahol a leendő szülőknek élethelyzetet szükséges változtatni annak érdekében, hogy szabaddá tegyék az utat szülőkké válásuk felé. Az élethelyzet változtatás azt jelenti, hogy valamilyen eseményt szükséges elindítani a szülött életében ahhoz, hogy letérjen arról az útról, ami megakadályozza a gyermek érkezését és rálépjen arra a vonalra, ami a szülőség felé viszi. Ez a változtatás minden nőnél illetve párnál teljesen egyedi, a saját sorsukhoz kötött.
Azon gyermekek száma, akiket volt szerencsém a fogantatásuk előtti időszaktól kezdve az érkezésük időszakán át a kisgyermekkorig nyomon kísérni, mára több mint 250 főre tehető. Ennyi új élet és ennyi szülő sorsát nyomon követni csodálatos élmény. Ezek a nők (és olykor a férjek is) életükön tudatosan változtatva jutottak el odáig, hogy szülőkké válhassanak. Ezekhez a lépésekhez szükséges és elképzelhetetlen lett volna a sorsukba vetett hit, a jövőjük felé megelőlegezett bizalom.
Ezek az anyák duplán hősök, hiszen mertek – sőt akartak –változtatni az életükön. Más látásmódjukkal szembe kerültek a hibás sztereotípiákkal, a társadalmi normákat valamelyest föl kellett rúgniuk, sőt, sokszor saját környezetük ellentmondásos, előre alkotott vélemény nyilvánításaival is szembesülniük kellett. A családtagok bizalmatlansága vagy pesszimizmusa, támogatásuk hiánya erősebb volt, mint a nyitott és segítő szándékuk. Minden nehézség ellenére a Hősnőkben szunnyadó, hihetetlen erő és hit megadta a kitartást és végül az eredményt.
Amikor úgy érezzük, hogy magunkra maradunk, az nem véletlen, így bármilyen furcsán hangzik, a körülöttünk élő emberek ezzel is segítségünkre vannak. Ezért célszerű a másik oldalról is megvizsgálni a szituációt. A köznyelv erre azt mondja, hogy mindig két igazság létezik. Valójában a sors törvényszerűségei azok, melyek a valódi igazságot megmutatják.
A kisfiamnak van egy kedvenc Tomi meséje: a Tomi fogat mos. A történet egy kisfiú testén belül játszódik, akit rá kell valahogyan vezetni a fogmosás szükségességére. A főhősnek a „liftes bácsi” segít eljutni az agy fő-kapcsolójához, ahol össze kell kötnie két drótot ahhoz, hogy a gazdának fontos legyen a fogmosás. Az egyszerű sztoriban a liftes bácsis jelenet tökéletesen jól példázza ezen anyák egy részének élethelyzet változás előtti kapcsolatát saját hozzátartozóikkal. (2 perc 38 mp)
„Reménytelen, reménytelen.”- ezt hangoztatja a liftes, miközben minden információ a birtokában van ahhoz, hogy segíteni tudjon. A kis főhősnek ez a látszólagos segítőképtelenség és pesszimizmus ad erőt ahhoz, hogy megoldja az előtte álló problémákat és eljusson a célig. Amikor egy – egy feladatot sikerül segítség nélkül is megoldania, a liftes elismerően csak ennyit mond: „megmondtam, hogy menni fog ez.”
Ez a tanulságos párhuzam jelen volt ezen anyák nagy részénél is. Egyedül érezték magukat, hiszen látszólag nem voltak támogatva a változás felé vivő úton, ugyanakkor sorsuk szemszögéből mégis, hiszen ez is segítette őket a megvalósulásban.
Egy döntés vagy egy változás előtt számtalanszor érezhetjük egyedül magunkat, viszont meg kell azt tanulnunk, hogy minden, és mindenki értünk van akkor is, hogyha ezt abban a pillanatban nem így érzékeljük. Nincsenek véletlenek.
Isten éltesse az anyákat és gyermekeiket, hálás vagyok, hogy nyomon követhetem sokuk életét. Az anyaság végtelen gyönyörűség akkor is, ha sírig tartó aggodalommal jár.