A mesék tekintetében az alábbiakat mindenképp célszerű figyelnünk:
- vajon tanító jellegű-e
- tudunk-e a mesével azonosulni? Igen, elsősorban nekünk, szülőknek tetszik-e a választott történet.
A mese, mint a tanítás eszköze:
A meséket és mondákat a régi korokban a bölcsek tanító jellegű üzenetként adták tovább, amely szimbolikus formában került átadásra. A tudatalatti érti a szimbólumok nyelvét. A szimbolikus jelentéstartalom ma is pontosan értelmezhető, ezért ha azt alkalmazva vizsgálunk egy mesét, rendkívül sok információhoz juthatunk. Nem véletlen, hogy a népmesék oly gyakori elemei a hétfejű sárkány, a hetedhét ország, az égig érő fa, a kacsalábon forgó palota, és így tovább. Őseink tehát meséikbe és mondáikba csempészték bele a teremtésről és a világ teljességéről alkotott igazságot, melyet a hét ősbolygó szimbólumrendszerével képezhetünk le. Bármilyen furcsán is hangzik, ma éppúgy hordozzák meséink a szimbolikus üzeneteket, majd megtörténik a mesékkel való azonosulás és a tanítás is, mint egykoron. Kérdés, hogy az milyen minőségben történik.
A mesével való azonosulás:
A mese, akárcsak egy regény vagy egy festmény, az alkotó aktuális állapotáról, érzéseiről, megéléseiről szól, akár tudatában van ennek, akár nem, ezért a megalkotott mese soraiban az ő átélései szimbolikusan megjelennek. Ennél fogva egy mese akkor lehet az olvasó vagy néző számára is tökéletesen megalkotott, akkor képes vele azonosulni, akkor érzi azt teljesnek, ha a szerző életéből átvitt érzései a történetben tökéletesen visszaköszönnek (szimbolikus formában).
Meséink a társadalom szemszögéből:
A mesék a társadalom felé is hordoznak tanítói jelleget, hiszen a mese megszületésének is van aktuális Szaturnusz analógiája, így a mesék és mondák mindig szabadon megnyilatkozó, aktuális igazságtartalommal bírnak. A Szaturnusz aktuális pozíciója a társadalomban mindig az éppen szükséges feladatokat és az ezen keresztüli tapasztalatszerzést jelképezi, vagyis amely jegyben jár, olyan feladatokkal szembesülünk, amelyből pedig tanulunk. Tapasztalatszerzésre gyakran a Szaturnusz jegyhelyzetével szemben lévő jegy analógiáiból vesszük az eszközöket.
A Szaturnusz mellett a Neptunusz analogikus szűrőjén át érkezik hozzánk a mese és a monda, tehát alapvetően ez a két bolygó fogja leképezni meséinket.
Az 1970-es évek elején a mesét jelképező Neptunusz a Skorpióból a Nyilasba lépett át, majd 1972-ben hosszabb időre a Szaturnusz a Nyilas jegyébe került. Akinek abban az időben a Nyilasság szimbólumaival (hit, önbizalom, optimizmus) problémája volt, az a vele szemben lévő jegy eszközeit vette alapul, ezért olyan meséket írt, melyek az Ikrek elveiről szóltak (kereskedelem, utazás, írás, beszéd – csacsogás). A Nyilassal szemben az Ikrek jegye van. Ilyen volt például a Futrinka utca, Varázsceruza, a Menő-Manó és így tovább.
Magyarország Nyilas jegyű ország, ezért a Magyar Népmesék nemzetünk megéléseit, gondolkodásmódját fogják össze szimbólumokban.
Azokban pedig bőven van megmentésre váró királylány, hős királyfi vagy lovag és elsődleges szerepeket kap a hit. Megjelenik bennük a magyarok igazságérzete, hősiessége, emberszeretete, a nemek tisztelete, és a tradicionális szerepek elfogadása. Valószínű, hogy akkor születhetett nagyon sok, a magyarság értékeit megjelenítő mese, amikor Oroszlán analógia is segíthette a Nyilas Neptunuszt (trigon egymásra). 1976-1977 környékén már az Oroszlánban járt a Szaturnusz.
Vajon károkat okozhattak lelkünkben a régi mesék és mondák?
Nagyon sokszor hallottam már azt a nézetet, hogy a magyar népmesék, mondák, népdalok vélhetően sok kárt tehettek a lelkünkben, hiszen szüleink olyan népdalocskákat énekeltek és olyan történeteket meséltek, amelyben például “megcsonkított” és “bántalmazott” állatok szerepeltek (például Boci – boci tarka, Katalinka szállj el), ráadásul a népmesékben sárkányok hadával kellett a hős lovagoknak párbajozniuk, sőt, még a királylányokat is várba zárták és így tovább. Tudatalattink viszont fölismerte a mögöttük lévő szimbolikus üzeneteket, ezért azokat a meséket “fogadtuk be”, azokból tudtunk tanulni, amelyek a Szaturnuszunkat, azaz sorsfeladatunkat segítették. Hogy ez milyen módon történt, azaz milyen szinten jött létre a sorsfeladat támogatása, az attól is függött, hogy szüleink mennyire ismerték és fogadták el saját belső kereteiket, mennyire voltak hitelesek, milyen módon élték meg sajátos életüket.
Amely rendkívül sokat számított, hogy gyermekként többnyire hallott (és nem képi világgal ellátott) meséket kaptunk. Ezáltal tudatalattink önmaga társíthatott képeket a mesélt tartalomhoz, melyet később, amikor szükséges volt, könnyen “elő vehetett”. A látott mese azonban meghatározott képekkel rendelkezik, ezért azok tapasztalásait nehezebben hívjuk elő. Természetesen a tanítás így is jelen van, csak kissé bonyolultabb, nehezebb módon.
Gyermekkorunkban keretek közé volt szorítva a mesékkel való találkozás, hiszen szüleink, családtagjaink nagyrészt irányították a mesékkel való kapcsolódásunkat. Ők választottak történetet, és előfordulhatott, hogy nem akkor és nem annyit meséltek, amikor és ahogyan azt mi szerettük volna. Előnyünkre, többnyire könyvből olvasták, vagy saját maguktól találták ki a meséket. A televízióban csak azt nézhettük, amit sugároztak meghatározott időpontban, majd a későbbi videokazettás korszakban is szüleink által jóváhagyott mesékkel találkoztunk. Ma azonban, az internet fénykorában nem okoz gondot gyermekeinknek mesék millióiból válogatni, ha szülőkként ezt nem korlátozzuk. Nem probléma, ha nem szólunk bele abba, hogy mit nézzen a gyerek akkor, ha saját életünkkel megtanítjuk számára, hogy fontosak a saját magunk által fölállított egyéni, belső keretek. Ez azonban nem mindenkinek sikerül. Egyelőre. Ezért dolgoznunk szükséges rajta. 🙂
A mai mesék vajon milyen hatással vannak/lesznek cseperedő gyermekeinkre?
Amilyenné mi “varázsoljuk” a világukat saját megoldásainkkal. Nincsenek véletlenek, ezért olyan meséket kapnak, hallanak, látnak, olvasnak, amilyenek mi is vagyunk, amit mi is képviselünk szülőként, illetve társadalmunk tagjaiként. Ne feledjük: nem azzal azonosulnak igazán, amit mondunk vagy elvárunk, hanem amit mi magunk élünk. Az életünkkel közvetítünk, hiszen döntéseinkkel, megoldásainkkal, tetteinkkel tanítunk hitelesen és nem a szavainkkal. Nincsenek véletlenek, csakis olyan mesékkel találkoznak, amilyen szinten mi magunk is éljük az életünket.
1985 idején Bak Neptunusz volt egészen 1998-ig. Az idő tájt születtek nagy számban a katonás, kardokkal viaskodós, robotos és tini-ninjás mesék, majd az azt követő években (Vízöntő Neptunusz) már a szuperhősöké (pl. Pókember) és a csúcstechnológiával felszerelt megmentő csapatoké lett a főszerep.
1998 év végétől 2012 februárjáig a Vízöntőben járt a Neptunusz. Ha problémánk volt a Vízöntőséggel, azaz nem tűrtük jól a külső korlátokat, ezért inkább azok ellenkezőjét választottuk, ami által kielégületlenségben éltünk, gyermekeink az Oroszlán jegyének (Vízöntővel szemben) problémás analógiáit is megkapták a mesék szintjén, vagyis a hatalom, csillogás, vagyon mindenekfelett, zsarolások, egyeduralmak jelenhettek meg a nézett mesékben. Ugye milyen sok hasonló mesét lehet most is találni, melyben ilyen mondanivaló van jelen?
Mi lehetett erre a megoldás? A Vízöntőséget pozitív formában megélni, az általunk pozitívnak tartott Vízöntő megoldásokkal. Kérdés, valójában mit tartottunk pozitívnak? A függetlenséget, amely örök kielégíthetetlenséget hordoz, vagy a szabadságot, amely az önmagunktól választott belső korlátok felállításáról és betartásáról szól. Ezért arra tanított szülőként minket ez az időszak, hogy a közösségben találjuk meg az örömöket és azon keresztül saját kereteinket, majd ezt adjuk át gyermekeinknek.
Vízöntő jellegű mese volt például az a történet, amiben irdatlan mennyiségű étel hullott az égből, amik egy űrbe fellőtt gépezetből potyogtak egy egész városra. A gép bármilyen jellegű ételt elkészített csupán vízből. Minden nap másra vágytak az emberek, ezért óriási szeméthegyek lettek a maradék ételekből. Szűz Szaturnusz probléma – oppozíció Uránusz. A mese premiere ha jól emlékszem 2009 szeptemberében volt. Szűz Szaturnusz, Halak Uránusz, Vízöntő Neptunusz együttállás Vízöntő Jupiter volt jelen ebben az időszakban. Elgondolkodtató…
Jelenleg a Neptunusz a Halak jegyében jár (2011.04.05. – 2025.03.31. között itt tartózkodik, a Neptun lassú bolygó :)). Társadalmi szempontból ez kétféle megoldást mutat: a visszavonulás, a család felé irányuló szeretet, az ebben betöltött helyes magatartás az, amely fontossá válik ebben az időszakban. Legalábbis ezt szükséges megtanulnunk ez időszak alatt. Amennyiben ez „megbillen”, az elmagányosodás (belső vagy külső magány), bezártság, elszigetelődés jelenhet meg. Remélhetőleg ebben a ciklusban sok pozitív tartalmú mese születik az egységről, segítőkészségről, áldozathozatalról, szeretetről és mások életében betöltött fontos, segítő szerepeinkről, melyhez szülőkként mi mutatjuk meg gyermekeinknek az utat, ami által ösztönösen is értéket teremt bennük szeretteik segítése és a család, legyen az bármilyen összetételű. Remélhetőleg megérthetik, hogy akaratukat milyen módon tudják úgy érvényre juttatni, hogy azzal nem okoznak sérülést mások és önmaguk számára. Ennek nyomán a Neptunusz jegyváltása idejére, 2025-re talán el is érünk odáig, hogy az akkor felnövő nemzedék meséinken keresztül megtanulja az egységben megmutatkozó csodálatos őserőt.
Hírlevélre itt tudsz föliratkozni!
Köszönöm, ha megosztásoddal kifejezed az írásaim iránti érdeklődésedet!